4. Rész

Reggel, amikor felkeltem párom már nem volt, elment dolgozni. Én nagyon jól aludtam semmire nem ébredtem fel, pedig fel szoktam. Így, hogy egyedül voltam itthon úgy voltam vele ráérek felkelni az ágyból. A gondolat menet után a telefonomért nyúltam, majd felmentem Facebookra. Láttam, hogy Tamás már írt, hogy jó reggelt. Gondoltam válaszolok neki, így is tettem. Hosszasan beszélgettünk, majd azon kaptam magam, hogy Tomi írja megy ebédelni. Gondoltam magamban ilyen korán? Erre ránéztem az órára és láttam délután egy múlt pár perccel. Te jó ég! Milyen gyorsan elrepült az idő, észre se vettem. Így tehát én is gyorsan felkeltem, majd meg reggeliztem és kimentem a hintára zenét hallgatni. Nem figyeltem semmire csak a kutyámra, ahogy játszik a labdáival. Nagyon aranyos német juhász.  Írt Tamás , hogy lenne -e kedvem találkozni. Kicsit haboztam a válaszadással, de végül vissza írtam egy perszét, mikor és hol? Erre ő írta, hogy fél óra múlva a nagy tölgynél a tó jobb oldalán. Gondoltam gyors elkészülök és elindulok, mert hozzá közelebb van mint hozzám. Szerencsére időben odaértem a megbeszélt helyre, ő még sehol sem volt. Elővettem a telefonomat és elindítottam a zenét, majd nagyon megilyedtem hiszen valaki hozzáért a válamhoz. Nagy meglepődésemre Tamás volt az, egy szál vörös rózsával a kezében.

- Szia Amanda, bocsánat a késésért. Ha megbocsátasz, akkor fogadd el tőlem ezt a rózsát. - nyújtotta felém, miközben aranyosan mosolygott. Úr isten, de aranyos! Gondoltam magamban. 

- Szia Tamás, elfogadom a bocsánat kérésedet. - ezzel elvettem a virágot tőle. 

- Ennek szívből örülök, hogy vagy ma?

- Jól köszi, hogy megkérdezted, Te hogy vagy? - kérdeztem mosolyogva.

- Én is jól vagyok köszi, van valami ötleted mit csináljunk?

- Nem igazán, de ha gondolod sétálhatunk egyet. 

- Én benne vagyok, menjünk. - ezzel el is indultunk. Út közben beszélgettünk, elmondta, hogy az anyukája mindig őt küldi el a boltba és már ezt nagyon unja. Hát erre nem nagyon tudtam mit mondani, mert nálunk nem így mennek a dolgok. Hosszas sétálgatás után elmentünk a Spar előtt, majd Tamás mondta, hogy menjünk be, mert megéhezett. Menjünk gondoltam magamban, vett pék süteményeket, chipset, üdítőt, majd fizetni mentünk. Mondta, hogy tud egy jó helyet az erdő fele amerre nem jár senki. Hát nagy nehezen belementem, hogy menjünk el oda. Ezt a döntésemet azonban nem bántam meg, a helyen ahova ketten mentünk volt egy pad és sok, sok fa vette körbe én nagyon gyönyörűnek találtam. Itt leültünk a padra és megettük amiket vett, közben jókat beszélgettünk. Elkezdett besötétedni, ekkor már picit a levegő is hűvösebb volt, fáztam. Mondtam neki, hogy menjünk, mert fázom erre ő odaadta a felsőjét, hogy vegyem fel. Felvettem a felsőjét, majd magához húzott és átölelt. Furcsa érzés volt, de nagyon jól esett és boldog voltam.