2015. október 28., szerda

1. Rész

Szép nyári napra ébredtem itt Sopron környékén. Alig nyitottam még ki a szemem, amikor öcsém Laci befutott a szobámba. 

- Emese gyere velem boltba, kérlek! - üvöltötte felém. 
- Még csak most keltem fel, nem akarok. -válaszoltam neki mérgesen.
- Kapsz chipset, meg energia ital, na kérlek menjünk már. 
- Na jó így talán megéri, menj ki fel öltözök és mehetünk is. - pár perc múlva már vettem is fel a cipőmet. Elmentünk a boltba és vettünk egy-két dolgot. Aztán közölte, hogy menjünk ki a Tesco fele. Nem nagy örömmel, de elindultunk. Útközben elkezdett nekem mesélni egyik haverjáról Tamásról.

- Tamásnak tetszel, de tudja hogy van barátod.
- Hát igen ez igy van. Meg ő fűvezik nem? 
- Nem-nem már abba hagyta. Szeretne téged megismerni.
- Hagyjál már azt hiszed érdekel? Szeretem a páromat nem fogom elhagyni.
- Hát jó, de Facebookon úgy van fent, hogy Balogh Tamás. Ha gondolod jelöld be.
- Jól van, de nem gondolom így.
Ez után a beszélgetés után sokat gondolkoztam magamban. Hazaértünk és egyből fel mentem Facebookra. Gondoltam rá nézek arra a srácra akit mondott a testvérem, majd úgy döntöttem be jelölöm. Döntésem után csak ültem a gép előtt és vártam, hogy visszaigazoljon, de meguntam igy ki mentem a hintára zenét hallgatni. 
Pár óra múlva pedig be jöttem, és nagy örömmel vettem észre, hogy visszaigazolt Tamás. Rá is írtam:

E:  Szia, hogy vagy?
T:  Szia köszönöm jól vagyok, te hogy vagy?
E: Én is jól vagyok, mi jót csinálsz?
T: Készülődök, mert lassan megyek dolgozni. 
E: Az jó, mit dolgozol?
T: Éjszakai őr vagyok. Bocsi, de most mennem kell, mert különben elkések. Szia
E: Rendben van, szia. 

Ezzel az első beszélgetésünk lezárult. Telefonnal a kezemben újra kimentem zenéthallgatni. Körülbelül fél órát voltam kint, majd rezgett a telefonom, hogy üzenet érkezett. Nagy meglepődésemre Tamás irt, hogy odaért a munkahelyére. Beszélgetésbe kezdtünk , majd mondta hogy meg kell néznie egy két dolgot. Körülbelül fél óra és jövök. Úgy döntöttem ez idő alatt felhívom öcsémet. 

E: Szia Laci, Tamás ilyenkor egyedül szokott lenni?
L: Nem tudom, miért?
E: Azért kérdeztem, mert arra gondoltam felmennék hozzá beszélgetni.
L: Hát jó, de kérdezd meg tőle is hogy nem zavarod - e esetleg.
E: Jól van, akkor majd még hívlak. Szia. - ezzel le is tettem a telefont.

Elkezdtem készülődni, hogy ha azt mondja tudunk találkozni, akkor időben el tudjak indulni. 
Épp elkészültem és irt Tamás, hogy most már tudunk beszélgetni. 
Meg kérdeztem tőle, hogy nem unalmas egyedül a munka helyeden? 
Erre ő azt válaszolta, hogy de egy kicsit az.
 Kicsit bátortalanul, de megkérdeztem tőle, hogy nem lenne -e gond, ha felmennék hozzá. 
Válasza a következő volt: Ezzel most megleptél,de gyere nyugodtan. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése