3. Rész

El indultunk körbe. Egész úton beszélgettünk, hülyéskedtünk. Meg mutogatta az ott levő állatokat. Nem sokkal később vissza mentünk az őrhelyhez, ahol folytattuk a beszélgetést. Telt-múlt az idő és mondtam neki, hogy 10 körül nekem mennem kéne. Kérdezte, hogy hova sietek? Erre azt válaszoltam neki, hogy nem szeretném, ha a pasim meg tudná, hogy itt voltam. 

T: Jól van, ha gondolod kicsit el tudlak kísérni. 

E: Az nem lenne rossz, köszi.Felveszem a kabátomat és mehetünk is. 

T: Jól van én is öltözök.

E: Mehetünk? - fordultam felé.

T: Persze, de ha nem gond én csak a domb aljáig tudok elmenni veled.

E: Nem persze, ez is több mint a semmi. Köszönöm, hogy elkísérsz.

T: Igazán nincs mit, én örülök annak, hogy feljöttél.

E: Örömmel máskor is. Nagyon jól éreztem magam. 

T: Ennek örülök, vigyázz magadra hazafele.

E: Rendben vigyázok, szia. 

T: Szia.

Így hát hazafele egyedül jöttem, ezért zenét hallgattam egész úton. Nagyon jó hangulatú estém volt eddig, semmi kedvem nem volt haza jönni. Azonban párommal se akartam össze veszni. Húsz perces séta után hazaértem és egyből rá írtam Tamásra, hogy hazaértem. Mondta, hogy örül neki. Addig beszélgettünk míg haza nem ért a párom, majd el köszöntem. 

Nem tudom miért, de párom olyan furcsa volt. Ezen az estén össze is vesztünk, majd ő lefeküdt aludni.

 Én úgy döntöttem, hogy rá írok Tamásra hát ha fent van még. Pár perc múlva vissza is irt, hogy van csak körbe kellett mennie. Kérdezte, hogy minden rendben van -e? Mondtam neki, hogy nem éppen.

Ez után megbeszéltük, hogy délután össze futunk beszélgetni, majd le feküdtem aludni.